Reggeli kávénkat kortyolgatva csak ritkán gondolunk bele, mi is a kávé útja, mennyi munka és szakértelem szükséges, míg a kávénövény terméséből az általunk is ismert pörkölt kávé lesz.
Pedig a feldolgozás és a pörkölés módja határozza meg a kávé minőségét és ízjegyeit. Természetesen nincs egy bevált, legjobb módszer, a különböző alapanyagok különböző feldolgozási technikákat igényelnek, mindnek van előnye és hátránya is.

De hogy is kerül a kávé a csészébe?
A kávécserje gyümölcse a kávécseresznye, amely 6-11 hónap alatt érik meg és nyeri el pirosas vagy sárgás színét. Minden egyes cseresznyében két mag, vagyis kávébab lapul, melyeket a gyümölcshús alatt még egy nyálkás réteg, az alatt pedig egy vékony pergamenszerű héj borít.
A szüretelést követően a kávészemekről el kell távolítani a gyümölcshúst, amelyre különböző technikák léteznek. Országonként és tájanként eltér, melyik technikát alkalmazzák gyakrabban. Érdekesség, hogy maga a gyümölcs is ehető, néhány országban pedig teát készítenek belőle, melynek szintén van némi koffeintartalma.
A legegyszerűbb és legősibb technika a száraz eljárás.
Ilyenkor a magokat a gyümölcshússal együtt szárítják ki, és azt csak a teljes száradás után távolítják el róla. Előnye, hogy ez a legkevésbé vízigényes eljárás, így száraz területeken, például Etiópiában ez az elsődleges módszer.
Hátránya, hogy eléggé élőmunkaigényes, a cseresznyéket száradás közben ugyanis rendszeresen ellenőrizni, szellőztetni, forgatni szükséges. Magas minőségű kávéknál a gyümölcsöt nem a földön, hanem speciális kereteken, lehetőleg az árnyékban szárítják. Az így feldolgozott kávészemek megőrzik gyümölcsös aromájukat, emiatt mostanában reneszánszát éli ez az ősi technika.
Ennek ellenpontja a nedves, avagy mosott eljárás,
melynek során a kávécseresznyét előbb átmossák, majd hántológépekkel megtisztítják a gyümölcshústól, ezután vizes tartályokba töltve fermentálják, melynek során a nyálkás réteg is leválik a szemekről, végül a teljesen megtisztított kávébabot szárítják. Ez a technológia a leginkább gépesített, nagyon nagy viszont a vízigénye, a fermentálóvíz pedig speciális hulladékkezelést is igényel.
Előnye, hogy a legkevesebb hibalehetőséget rejti magában és ezáltal biztosítható az állandó magas minőség.
A két módszert ötvözi a félszáraz technológia,
melynek során a kávécseresznyét ugyanúgy áztatják és hántolják, mint a nedves eljárás során, de ezután a nyálkás réteggel együtt szárítják meg, és csak aztán tisztítják. A nedves eljárásnál kevésbé vízigényes, ugyanakkor a száraz eljárásnál biztonságosabb technikáról van szó, amely leginkább Közép-Amerikában elterjedt. A fentieken kívül léteznek más, lokálisan alkalmazott technikák is, például Indonéziában kétlépcsős szárítást alkalmaznak.
